Nagyon nehezek a boraitok, mondta valaki a tolnai borvidéki borverseny szünetében Szekretár Áginak. Az addig sürgő-forgó, poharakba töltögető Ági meglepetten nézett az üres poharat tartó férfire, aki így folytatta: nagyon nehéz hozzájuk férni és megkóstolni őket. Azon az ominózus versenyen volt szerencsém megkóstolni két-három tételt és nagyon vártam, hogy eljussak a Szeleshátra, megnézni a már sokak által dicsért szőlőket.
Szekretár János és felesége, Ági a szőlészettel kezdték szakmai pályafutásukat, először Villányban, majd Bátán, később Tolnán. Aztán váltottak, és zöldségekkel-gyümölcsökkel kezdtek el foglalkozni, de a kertészet iránti vonzalom gyengébbnek bizonyult a szőlővel szemben. Így hát 2001 őszén elkezdték a szőlő telepítését Várdombhoz közeli Szelesháton, amely hegytetőről a családi birtok a nevét kapta. Első ütemben kékfrankos, merlot és cabernet sauvignon volt telepítve, másodikban még több kékfrankos és pinot noir, majd idén lesz újabb merlot, syrah és cabernet franc is. Ma a Szeleshát Birtok 25 hektáron terül el. Az első három évben a termést szőlőként értékesítették neves szekszárdi borászoknak. Így a szőlőbirtokosok azt is láthatták, milyen minőségre képes – másnál ugyan – borként is a szőlőjük.
– A Szeleshát talaja a szekszárdi dombvidékre jellemző magas mésztartalmú, mélyrétegű lösz. A területnek több mint a felén felszínre került a vörös agyaggal kevert löszös erdőtalaj, a híres szekszárdi vörösföld – mondja el nekünk Krajcsovszki László, Ági testvére, aki kertészmérnök létére egyre inkább második otthonra talál a borászatban. Miközben elhaladunk a leendő ültetvények frissen szántott földnyelvei mellett, magunk is meggyőződhetünk a talajon élesen kirajzolódó mintázatokról, „foltjairól”. – A vörösföld magas mésztartalma és a klíma sajátosságai nagyon kedvező hatással vannak a harmonikus sav és tannin összetételre.
Ezért döntöttek úgy, hogy elsősorban kékszőlőt ültetnek, a későbbiekben talán egy kevés fehérszőlőt is, de ez még a távlati tervek között szerepel. Autóval és gyalog is körbenézünk a birtokon, az embernek az az érzése támad, hogy a Szelesháton minden fűszál a helyén van, hogy egyik sem lóg ki a sorból – és ez a helyzet a szőlővel is. Szemet gyönyörködtetően gondozott,s a birtok olyan ápoltságot sugároz, hogy azt kell mondanunk, a szekszárdi szőlőültetvények „gentlemanjével” van dolgunk.
Séta közben kóstolgatunk, így július végén még csak szőlőt, a pinot noir már kellemes-édeskés, nem tudunk ellenállni a kékülő bogyóknak.
– Először a 2006-os évjáratból készítettünk bort, igaz, mindössze 2 barrique kishordóval –mondja már a pincében mosolyogva Szekretár János, miután a főutca hőségéből belépünk a feldolgozó hűvösébe. – Hatszáz palack merlot készült, amely ugyan nem piacképes mennyiség, de megmutatta nekünk, hogy mekkora érték és potenciál van a Szelesháton termett szőlőben.
A bor minősége meggyőzte a családot arról, hogy érdemes folytatni. Tavaly fejezték be a pincészet címerállatát adó, oroszlános várdombi pince felújítását. Ide térünk be a szőlő alapos körbejárása után. Poharakkal, lopóval a kézben ereszkedünk le a barrique hordók birodalmába, amelyek jó része első töltésű, de vannak használt hordók is.
Kóstolunk, természetesen kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon kerül a poharakba, no és a trónörökösökről elnevezett családi cuvée, amely még nincs forgalomban, de többször kóstolás után állíthatom, egyre javuló formában van. Mindegyik boron érződik, hogy tökéletes érettségű, kiváló minőségű alapanyagból készült, amelyet szakértő kezek gondoztak és dolgoztak fel.
A szőlőben a Szeleshát valóban a legprofibbak között van már most, a pincében természetesen még hosszú az út a megcélzott minőség eléréséig. De jó úton haladnak, hiszen a gyümölcsöt megőrző, friss, tartalmas, a Szekszárdi Borvidékre valóban jellemző borok vannak már most a pincében.